„Közös ég alatt”

„Közös ég alatt” • 2025. április 6. vasárnap, 14.00–15.30 • Küzdőtér

---

A Hagyományok Háza és az Örökség Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Népművészeti Egyesület hagyományteremtő szándékkal egy új programsorozatot indított 2023 őszén 'Közös ég alatt' címmel, mely ezuttal a Táncháztalálkozón foglal helyet az eddigiektől eltérően. A műsor a Magyar Állami Népi Együttes táncosai, az Örökség Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Népművészeti Egyesület díjazott táncosai, zeneiskolás növendékek, hagyományőrző zenészek és táncegyüttesek közreműködésével jön létre.

A műsorban Rábaköz, Mezőség, Szatmár, valamint Székelyföld táncai jelennek meg.

Rábaköz

A Kisalföld déli részének tánckultúrája elkülönül mind a szigetközi-csallóközi résztől, mind pedig a táncban jellegtelenebb észak-dunántúli területektől. Jellegzetes tánctípusai, különleges táncéletbeli sajátosságai a nyugati dialektus egyik legfontosabb pontjává teszik. A rábaközi táncok közül elsősorban a verbunk az a tánctípus, melynek sajátosságai révén elkülönül a Rábaköz a magyar nyelvterület más részeitől. E táncnak kivételesen jelentős szerepe volt a rábaközi parasztság körében. A Rábaköz a magyar nyelvterület egyetlen pontja, ahol a történeti körverbunk nyomai az élő hagyományban szinte a legutóbbi időkig fennmaradtak. (…) A Rábaköz keleti részén, Kóny, Szil, Szany, Sobor stb. községekben él az egyik formája. Egyetlen lassú részből áll, motívumkincse viszonylag gazdag, állandó dallama az „Ez a kislány, barna kislány…” kezdetű népdal.
Tág kör alakul, állandó jobbra-balra félfordulatokkal táncolnak, forduló-bokázók váltakoznak egyszerű csizmacsapásokkal, majd a jellegzetes taps-bemérés következik. (…) A verbunk teljesen kötött szerkezetű. Ezt egyrészt a tudatos összegyakorlás, másrészt a táncvezető, az ún. hejlegény irányítása biztosítja.



Videó adatai: Gyűjtő: Tímár Sándor_Csornai filmezés_1988_Szil


Mezőség

A Mezőség a Kis- és Nagy-Szamos, a Sajó, a Maros és az Aranyos közötti kopár közép-erdélyi dombvidék összefoglaló tájneve. (…) A Mezőség régies, de gazdag és fejlett tánc- és zenekultúrája több tényező együtthatásának köszönhető. (…) A Mezőség nem egységes táncdialektus, több kisebb, bizonytalanul körvonalazható területe különböztethető meg: l. A Borsod- és kis-Szamos-völgyi falvak II. A polgárosultabb észak-mezőségi, nagy-Szamos- és Sajó-völgyi, valamint északabbi Lápos-völgyi népsziget III. A Mezőség nyugati része IV. A délnyugati Mezőség (Torda vidéke és Aranyosszék) V. Keleti Mezőség.
A keleti csárdástípusok a legfejlettebb, leggazdagabb formájának motívumkincsére a kétlépéses, a fenthangsúlyos páros forgás, az állandó átvetések, kar alatti kiforgatások, a nő eldobása, hát mögé vetése, többszörös sarkonforgó pördülései, féloldalra való kivezetése és a férfi virtuóz csapásoló figurázása jellemző. Az állandósult csalogató-kiforgató formulák, a nő fölényes, elegáns kezelése és a nők virtuóz forgótechnikája miatt ezt a csárdástípust a legvirtuózabb páros táncaink között tarthatjuk számon.



Videó adatai: Gyűjtő: Tötszegi András „Cucus”_Visai lakodalom_1987_Visa

Szatmár

A Felső-Tisza-vidék a középső, nagy táncdialektust legjobban képviselő, leggazdagabb terület, mely a magyar tánckincs egészének értékelésében igen jelentős helyet foglal el. (…) A felső-Tisza-vidéki terület jellemző tánctípusai: a verbunk és csárdás, a botolók és pásztortáncok, az oláhos (kapcsolódik hozzá a cigánytánc és az alföldi román táncanyag), valamint más, főleg lakodalmi táncok (a tréfás-dramatikus verbunk, az osztótánc, a polgári társastáncok stb.). (…) Az új magyar páros tánc, a csárdás itt a lassú, csendes, csárdás, magyar csárdás, ugrós, félugrós neveket viseli. (…) A csárdás a középkorú nemzedékek tánckincsében még ma is életerős a Felső-Tisza-vidéken.
A középső dialektusterület csárdásainak az az általános sajátossága, hogy a lassú és friss rész motivikája nem válik el élesen, legfeltűnőbben a Felső-Tisza-vidék csárdásaiban mutatkozik meg. Itt már a lassú csárdásban is figuráznak, s ugyanazokat a motívumokat alkalmazzák a tánc mindkét részében. (…) A lassú elsősorban a két- és egylépéses motívumokból, forgásból, félfordulósból, csapásokból, bokázókból és hátravágásból áll.



Videó adatai: Gyűjtő: Rábai Miklós_ÁNE filmek_1953_Tyukod

Székelyföld

Erdély földrajzi és nemzetiségi helyzete, önálló történeti fejlődése sajátos tánckultúrát eredményezett. (…) A székelység kultúrája a hajdani rendi különállás miatt eltér a volt jobbágymagyarságétól. (…) A népi kultúra a régi székek, ezen belül vallási csoportok és kisebb tájak szerint tagolódik Csíkszékre: Alcsík, Felcsík, Gyergyó, Kászon, Udvarhelyszékre: Partium, Sóvidék, Havasalja, Nyikó és Homoród mente és Háromszékre: Erdővidék, Szentföld, Szépmező. (…) A régi tánckezdő, majd virtuskodó, bemutató jellegű egyéni vagy csoportos férfitánc nevét, a csűrdöngölőt a házépítő kaláka munkatáncából eredezteti a népi szófejtés. (…)
A Székelyföldön az új csárdásstílus már a múlt század második felében megjelent, a századunkra átszínezte a lassú és sebes részből álló régi székely páros táncot. (…) A székely páros tánc régies mozzanatai: a lenthangsúlyos forgás, a csalogató párelengedés, a kar alatti forgatás és a leány átvetése, a frissben pedig az ugró, dobogó, verbunkra is jellemző figurázások.



Videó adatai: Gyűjtő: Domonkos István_1961_Csíkszenttamás

Szövegek forrás: Martin György: Magyar tánctípusok és táncdialektusok. 2. átdolgozott kiadás. 1995. Planétás Kiadó. Bp.
A vidófelvételek a Hagyományok Háza folklór archívumának gyűjteményében találhatóak, a folklóradatbázis felületén még nem publikált felvételek pedig a Hagyományok Háza szakkönyvtárában kutathatóak.

A szöveget írta: Módos Máté